2011. május 4., szerda

DICSŐSÉG ISTENÜNKNEK, NE OLYANOK LEGYÜNK

Mint a rakéták, akik össze-vissza szállnak.
Hogy kresztezzék egymás útját, még ha fegyverrel is-
(mert az ember olyan mohó)- HOHÓ! De ne ilyen rohammal,
amíg még van ég, amely csilloghat is,
„Vjg ditiramusa daktilusok” Áprili Lajos
(Tá ti ti tá ti ti tá tá, tá ti, tá ti? Tá tá tá)


„DEUS EX MAHINA” - ISTENI BEAVATKOZÁS AZ ÓKORI GÖRÖGÜKNÉL:

Tá ti ti, tá ti, tá ti, tá tá tá.....
(Avagy „benemavatkozás a belügyekbe a más országok belügyeibe” - hangoztatta annyiszor Nicolae Ceausescu – ellenben Paunescu Adrian -, a Fáklya Kör elnöke – költő – a Tiszától a Dunáig akart terjeszkedni)

„Cél, a küzdés maga”, Mondottam ember,
küzdj, és bízva bízzál”
„S célt el nem éred soha, Lucifer az Úr hangjához”.
(Madách Imre, Az ember tragédiája”

(Az elmegyógyintézetben játszódott egy tévéjáték Kálbai Ferencel a füszerepben, aki azt mondta, hogy „Kis Magyarország nem ország, Nagy Magyarország, ország”...)

És ha folytatnám, akkor úgy folytatnám, hogy a Várad hét kapujára esküszöm,
mint a vaskapura, a délire, Sárvári Anna járt itt, de csak jelzett, a fogdmegekkel, mire kifogták a lovát a hintóból, mégis csak egy Sárvári, és a színésznő cipőjéből ittak pezsgőt.


2011. máj. 3

Te édes Várad

Nagyobb mint a falu,
te édes, te Várad.
A mi városunk.
Nagyobb a falunál,
a feltornászott lélek,
és a Pecehíd,
a fél falunál is
nagyobb, a város...

Te édes, te Várad,
a mi városunk!
Elveszett a forgalomban,
a sok jövésmenésben,
és a főutca rámkacsint,
ahol Ady Endre is megfordult,
a mi nagyszerű
fél falunk, amely
elveszett, vagy elvezet
a lótuszerdőig, azaz Felix
fürdőig, a fuldokló
halálkapun túl,
ahol annyi a külföldi,
mint ahány kapuja volt
Váradnak is, az Ima-
ház is elveszett...

Mehetünk imádkozni,
a lótuszudvarra, minden
napra, a nagyra,
a rengetegbe, a földrengetőbe,
a kilengő mágnesbe,
délkeletre, azazhogy
ide hozzánk, délkelet
Váradra, idehaza,
már megint itthon.

Már megint itthon?
A „Holnap” városába,
ringva rángó városunk...
Ahol a nagy színház nyílik,
télen is, vagy kikeletkor,
tavasszal, ahol nincsenek már
ágyúk, sem avramiancuc...
Idehaza vagyunk...elveszett
városunkban. Az avramiancuc
ellenére, a ferdeszeműek
ellenére, a park
jelzésére, és a rend
csodálatára, a csontig hatoló
rendszer ellenére...
2011. máj. 3

(In Memoriam: az elesetteknek) Übü kiràly bilivel a fejèn,

szàzerzer pèldànyban
Èjjelin trónol
nem akar szállni,
repülni, szkizo-


fényén kifelé,
(mintha gépben ülne)
- be sem,


(valami csodaütött lesen)
mint budi-gèp;
fel sem, le sem.







...még rémisztőbb
repülőről a látkép,
nem sikerült,



elmosódott, a felvételre
elsietett kattantása,
szóval sz...ul sikerült.



(Mert csakugyan
ezüstbili: kiskorában
a széjjemen nézegette)...



önmagát,
többre nem tellett tatónak
(recitativo) - látszat.






(S aranyból van,
nem ezüstből.
Az fénylene sötétben is.)




Vagy éjjel-nappal világít...

Posticum, 2010. jún. 1.
ITEM! A Tévhitem
magamra hagyom,
így túlélem magam,
vagy nagyon meghalom...

(költötte Zudor János
Villon nyomán haladva,
a legújabb középkorból...)

Janne d'Ark, vagy Lándzsarázó Vilmos?

De Jan, hol van a zongora?
Rajtafelejtettem a
színházjegyet....


Posticum, 2011. ápr.26.

ÓDA A MILÓI VÉNUSZHOZ

Bár torzó, a legkerekebb hasú
nője a világnak, és micsoda
vénuszdobja van, pompás!
Csodájára jár az egész vi-
lág...be is fejezhetem az iró-
niát, csodálkozzon azért a vi-
lág (az az xxxxx) a világ!
(Meghasadt az agy, szakadt a tudat -)
Ne haragudj. Tündérnő, (csak makogok
neked - ) Te zokogsz? Avagy a sors?
(Én zokogtam, hallod, Tündérnő?)

Összpontosíts a gondolatokra, de
nem annyira hasadozó tudattal...

Posticum, 2011. ápr. 20.
...tartalmaidban ott bolyong
a kegyetlenség és a jóság,
az öntudatlan örökkévalóság...”
(József Attila)

ÉN



Megszámlálták az utcákat és a folyót!
Pontosan kijött...Egy híján...Az a Folyó!
Valakit elkapott a nosztalgia, csak tördeli
a kezeit, és sikong az egy vesszőben én
voltam, de a világ változik. A kérdőjel nem nem én
vagyok! Nagyon változik a világ...a fel-
kiáltójel sem én vagyok, csak a vessző
és a pont. A világ nagyon változik, néha egészen...

MINT „AZ ÖNTUDATLAN ÖRÖKKÉVALÓSÁG” amely nem
változik...de „tartalmaiban ott bolyong”!
A tartalmatlan feszültségben is ott bolyonghat,
ha még zárlatos is, azaz persze, hogy zár-
latos (mint egy zárójel) természetesen ez is
ÉN (csak voltam: oda az ÓDA) most már ÉN...
„Éltem, és ebbe más is belehalt már”
Például a kancsókavirág....
vagy mint a lódarázs
(Ha megtoldom azzal, hogy A VILÁG CSAK ROSSZ VÁLTOZAT!)

Posticum, 2011. ápr. 19

(NAP)KITÖRÉS

ikonikus szöveg


A rablók kitörtek a börtönből -
A Moby Dick letört egy darabot a hajóból -
a Nap kitört a hatodik stációból -
a csillag letört egy darabon, és kacagott -

Májusban kirobban a világbéke -
Áprilisban halotti csend volt -
a nagy kitörés a börtönből elmaradt -
(rosszul szervezték meg) – a bálna úszik -

A napon túl

„Túl, túl,
messze túl,
túl, túl,
messze túl.
Lófej-széles ibolya
virul..” (Veörös Sándor)

Mindig a legközelebbi célt kell elérned,
hogy elérkezzél valahová -. A célirány nem
lényeges, sem a szélirány, „hogyha fúj a szembe-
szél, a száj bezárul, a szem beszél” (Napraforgó Együttes)
(„A célt el nem éred” Madáts I.)

Hozzátehetnénk, hogy amíg élsz! Miután már meghalsz,
azután elérheted. De amíg élsz, soha... Ilyen szomo-
rú az Élet...Ott túl, messze túl, ahol a Lófej-
szélesszéles ibolya virul, a hegyen is túl, a völgyen is
túl, a Lófejszéles ibolyán is túl, a viruláson is túl...”

Posticum, 2011. ápr. 19

Egy molekula gondolat

A legtöbb demokráciában
fogyasztói társadalmi
rendszer van, amíg
el nem fogy egészen...

(Jan Züdőr)
2011. ápr. 26.

SZÓRÓCÉDULA C-DÚRBAN

Szórócédula jelentkezett
az ajtóban, hogy „Azonnal
jövök”, de nem tudja, hogy
ki...arról nem szól a mese vége.
Szerintem is én, csak nem merem
kimondani, ezek szerint csak „cisz-ben”.

Röplapokat nem szórdosunk, elkaphatja
a szél, (főleg a szélét: affélét)
vagy csak elkapdoshatja...(Cédulás
Joé)...Az én nevem én, a te neved én,

a mi nevünk..Én, és így tovább...(A TI
NEVETEK IS!)...ekcetera, ekcetera

- AKI NYITOTT KAPUKAT DÖNGET, kaputt!

TEM, TEM, TEM...

Tem, tem, tem....
Temetés ütem...
Halott testvér, merre vagy?
Ütem testvér, merre vagy?
Hetente kérdelek,
hogy merre vagy?
Tetem, tetem...

Tetem, tetem,
magamat elültetem...
Hol bújdosol majd ezután?
Szegény halott önmagam.
Netalántán az összhangban...
Tetem, tetem...
A világban egy ütem.

Tem, tem, tem...
Jobb, mint a puffadt lótetem,
transzba jött, nagyszemű totem,
bár áltatja, hogy megdicsőült,
holott kikezdi az idő,
Tem, tem, tem..
élő totem,
Istentotem.

-----------
mint a motor, amely már begyuladt,
de nincs szabad útja és nem indulhat,
olyan vagyok, s ha bátrabb volnék,
értelmetlen szavakat szólnék. (József Attila: „Töredék”.)


Posticum, 2011. április 15.

Költészet napján

- Olgának -

Berácsozott Mindenségünk,
bűnbocsánat vakhitünk,
bálnafogó mobidik,
bőbeszédű szűk szavak.

Nappozdorja Bucsin hava,
bányászó munkások
haza menni szeretnének,
Bucsin csúcsán a testvérek.

Regény borítója

Boritó eleje:

Kincses bácsi még gyerekkoromban felengedett a biológia labaratóriumba, ott akkora nagy sasokat láttam a plafonon függni, az egyiknek kicsit bicegett a szárnya, Kincses bácsi erre megkérdezte: akarsz két pofont adni? Na jó, nem adok csak egyet: na örülsz?

Cím:

A félszárnyú sas avagy a pucér próbababa


Boritó hátja:

A Marianumban – azóta egyetem, emlékszem még, hogy képekről láttam anyámat, még kiskorában is és fiatal korában – szóval a Márianumban, pontosan 1939-et írtunk, akkor még meg sem voltam születve, nagy újság volt, még mindig folytatódott a háború. „Hogy nem fázik ez a próbababa?” Anyám még tizenegy évesen mandulaszemű kis cigánylányra hasonlítot, kreolbőrű cigánylányra, de most ugordtunk – a Marianumban anyám huszonkét éves volt, amikor és valóban kitört a háború.

FUCCS!

Összenőnek már a házak,
a szomszédba kell menni már levegőért!

Na de Térey elvtárs!

Az egyik szomszédnőm
most éppen
mentstruál,

hallom a falon át.

Posticum, 2011. április 14.

Artúrkának

Jobb az Arturo Oui különben egyremegy.
Mi végzünk másokkal
vagy ők végeznek velünk.
Arturo Oui
a nagy éljenzésben
csak önmagára gondol.

Hogy ne legyen sértő
a gondolat, amely tibetiül hangzik,
nem célzásszagú,
hanem gondolattalan,
mint a harangláb.

Aki megtanult franciául beszélni,
hogy ne legyen feltűnő
ha éljenző a tömeg
és a világ végéről kezd beszélni.

Éljen, éljen,
mint a paranoia,
a hólabdával megdobott
és összetört búra vagy mint a titokban
összetört fej,
amely nem jó már
semmire sem,

ne haragudj Arturka,
te nem vagy ilyen
öncélú puffancs,

még ha gyerekkoromban
úgy képzeltelek is.

Posticum, 2010. február 6