2012. június 13., szerda

ÜZENET MAGAMRÓL



Még keljfeljancsi koromban
addig lovagoltam a vesszőparipán,
amíg elszédültem. Goromba
szavakkal illettem a nagyközönséget,

de ez már a múlt, és sehogy sincs jövő!
Eltáncoltam a jövőmet e Földön...
(Most rusnyán gubbasztok egy bogyóban,
a Föld nevű Bolygón, és virrasztok

magamért.) Kitárt gitárt veszek,
hogy elénekeljem a vezéráriámat,
(Isten beleszól a sakkpartiba: „Matt!”)

Veszett ez a Bolygó, erlveszett a Föld,
Isten szeme elől, hova tűnt, hova tűnt?
(De engem megvilágít a holdkóros Hold...)

2012.06.13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése